Esztergály Előd Gábor

Egyházközségi Diagnosztika – és válságkezelés alapjai című munka rövid bemutatása

Napja­ink­ban a kétezer éves múlttal rendelkező egyház bír a leg­nagyobb tapasztalattal válság­kezelés te­kintetében. Ennek ellenére mégis úgy tűnik, miköz­ben a közgazdaságtan ezen a területen komoly eredményeket ért el, a történelmi egy­házak lemarad­tak a fejlődésben. Bár egyházunkban látunk válsághelyzetekre adott gyors és haté­kony megoldást, de nem ez a jellemző. A dinamikusan fejlődő világhoz ké­pest lassú a válto­zás­kezelésünk és kérdéses a válság­kezelésünk hatékonysága a gyakran szakmaiat­lan és ad hoc megoldások miatt. Súlyosbítja a helyzetet, hogy az egyház válsághelyzetei (egy­ház­községi és közegyházi szinten egyaránt) nin­csenek kielemezve, következményeik és hosszú­távú hatá­suk szak­­mailag nincs feltárva – a lelkésztársadalom kerüli a témát. Nagyon szűkös a hazai egyházi szakirodalom. Ami elérhető, az döntően a második világháború idején vagy előtte született. Sajnos a hiányosság miatt nagy árat fizet újra és újra a felnövekvő lelkész nemzedék, mert nem ismeri fel időben a válság jeleit és amikor bekövetkezik a krízis, tehetetlenül áll vele szemben. Generációk végzik el úgy a teológiát és lesz­nek közösséget vezető lelkészek, hogy ugyan­azokat hibákat vétik és élik át szolgálatuk során, mint elődeik.

A válság elkerüléséhez vagy időben történő felismeréséhez nélkülöz­hetetlen a rendszeres és alapos diagnosztika is. Nem véletlen az egészségügyből vett kifejezés. A válság olyan, mint egy súlyos betegség, amely bármikor megjelenhet az ember életében. Tudjuk azonban jól, ha rendszeresen járunk orvosi vizsgálatokra, odafigyelünk a táplálkozásra, a pihenésre, a mozgásra, a lelki életünkre, akkor késleltethető vagy időben kiszűrhető a legtöbb betegség.
Ha Isten egyházát, a ránk bízott gyülekezetet, amelynek tagjai vagyunk, rendszeresen ele­mez­zük és értékeljük, akkor idejében ismertté válnak az egyházközség működését alap­jaiban meghatározó látható és láthatatlan összefüggések, a működést segítő vagy éppen gátló ténye­zők. Ily módon megelőzhető lenne a válsághelyzet, vagy amikor mégis bekövetkezik, akkor felkészülten nézhetünk szembe vele.

Az egyházam iránti felelősség és a közgazdasági ismereteim arra indítottak, hogy elkezdjek foglalkozni a gyülekezetek működésének elemzésével, a vállalatdiagnosztika bevett módszereit és a meglévő gyakorlatokat alapul véve. Célom, a gyülekezet működésének eredményessége és hatékonysága növelése érdekében, pontos képet kapni a működést segítő vagy gátló tényezőkről, a szervezeti kultúra látható és nem látható összefüggéseiről, valamint az emberi erőforrás jellemzőiről. A kialakult módszertan neve: „Egyházközségi diag­nosztika”. A különböző kérdőívekből, felméré­sekből, elemzésekből álló módszer nem­csak a válságba jutott egyházközségeknek nyújt segít­séget, hanem bármelyik gyülekezet hasznát látja. Alkalmazása hozzásegítheti a lelki­pásztorokat, főgondnokokat, presbitereket az elemző és holisztikus látásmódhoz, a pontosabb admi­nisztrációhoz, a közös gondol­kodáshoz. Ugyan­akkor a gyülekezeti tagok is hasznát veszik, hiszen segítségével az adatok mögé nézve fel­ismerhetik egyházközségük műkö­désének látható és láthatatlan összefüg­géseit, így vissza­jelzésük és értékelésük hatékony segítséget tud nyújtani a vezetésnek.

A módszertan öt területen végez vizsgálatokat:

  1. Az általános diagnosztika során a gyülekezet rövid és hosszú távú céljai, szociológiai jellemzői, az egyházközség erősségei, gyengeségei, a lelkipásztor és a presbitérium jellemzői stb. kerülnek vizsgálat alá.

  2. Az Emberi erőforrás-diagnosztika az egyházközség működése szempontjából jelen­tős emberi tulajdonságokat vizsgálja. A vizsgálat négy elemből áll: 1. Az emberi erőforrás álta­lános vizsgálata; 2. Feladat­meg­osztás-diagnosztika; 3. Kapcsolat- és kommunikáció-diagnosztika; 4. Személyiség-diagnosz­tika. Célja feltárni a szervezeti struktúra és felépí­tés jellemzőit, a munkamegosztás ará­nyát, a látható és nem látható informális kapcsolatok rendszerét, a kommu­nikáció minőségét és hatékonyságát, valamint az önismeretben is segít.

  3. A Pénzügyi elemzés során nemcsak a számokat nézzük, hanem a számok mögött meghúzódó emberi döntéseket, lelkiséget is, amely lényeges információt szolgáltat a gyülekezetről. Például adakozási szokások, missziói kiadások, rászorulók megsegítése.

  4. Az Életciklus diagnosztika. A gyülekezetek növekedésében és öregedésében – füg­get­lenül a mérettől, az elhelyezkedéstől vagy a személyi jellemzőktől – általánosítható jellemzők ismerhetők fel, amelyek alapján előrelátható és ismétlődő életciklusokat különböztethetünk meg. Ezek nem függenek össze sem a tényleges „biológiai” életkorral, sem a mérettel, sem az egyháztagok számával vagy az anyagi helyzettel. Az életciklusokat a rugalmasság és az irányíthatóság (szervezettség) különbözteti meg. A különböző életciklusokra jellemző általános tulajdonságok többek között abban segítenek, hogy külön tudjuk választani a lényeges problémákat a kevésbé lényegestől, és ezáltal a figyelmet és az energiát a megfelelő irányba összpontosítsuk.

  5. A betegség diagnosztika a kiértékelt adatok alapján arra a kérdésre keresi a választ, hogy az egyházközség funkcionális vagy rendszerbetegségtől szenved. Azaz a gyülekezet működésének csak egy részét vagy az egész rendszert érinti a válság. Ezt a diagnosztikát a legvégén lehet elvégezni.

Az Egyházközségi diagnosztika gyakorlatba történő átültetése már folyamatban van, az eddigi tapasztalatok biztatóak és pozitívak. Könyv alakban rövidesen elérhető lesz. Az „Egyházközségi Diagnosztika” megrendeléssel kapcsolatban a Magyarországi Református Presbiteri Szövetséghez kell fordulni.

Esztergály Előd Gábor

Kapcsolódó írás: Reformatus.hu oldalról – A krízis az élet jele