Esztergály Előd Gábor
Egyházközségi Diagnosztika – és válságkezelés alapjai című munka rövid bemutatása
Napjainkban a kétezer éves múlttal rendelkező egyház bír a legnagyobb tapasztalattal válságkezelés tekintetében. Ennek ellenére mégis úgy tűnik, miközben a közgazdaságtan ezen a területen komoly eredményeket ért el, a történelmi egyházak lemaradtak a fejlődésben. Bár egyházunkban látunk válsághelyzetekre adott gyors és hatékony megoldást, de nem ez a jellemző. A dinamikusan fejlődő világhoz képest lassú a változáskezelésünk és kérdéses a válságkezelésünk hatékonysága a gyakran szakmaiatlan és ad hoc megoldások miatt. Súlyosbítja a helyzetet, hogy az egyház válsághelyzetei (egyházközségi és közegyházi szinten egyaránt) nincsenek kielemezve, következményeik és hosszútávú hatásuk szakmailag nincs feltárva – a lelkésztársadalom kerüli a témát. Nagyon szűkös a hazai egyházi szakirodalom. Ami elérhető, az döntően a második világháború idején vagy előtte született. Sajnos a hiányosság miatt nagy árat fizet újra és újra a felnövekvő lelkész nemzedék, mert nem ismeri fel időben a válság jeleit és amikor bekövetkezik a krízis, tehetetlenül áll vele szemben. Generációk végzik el úgy a teológiát és lesznek közösséget vezető lelkészek, hogy ugyanazokat hibákat vétik és élik át szolgálatuk során, mint elődeik.
A válság elkerüléséhez vagy időben történő felismeréséhez nélkülözhetetlen a rendszeres és alapos diagnosztika is. Nem véletlen az egészségügyből vett kifejezés. A válság olyan, mint egy súlyos betegség, amely bármikor megjelenhet az ember életében. Tudjuk azonban jól, ha rendszeresen járunk orvosi vizsgálatokra, odafigyelünk a táplálkozásra, a pihenésre, a mozgásra, a lelki életünkre, akkor késleltethető vagy időben kiszűrhető a legtöbb betegség.
Ha Isten egyházát, a ránk bízott gyülekezetet, amelynek tagjai vagyunk, rendszeresen elemezzük és értékeljük, akkor idejében ismertté válnak az egyházközség működését alapjaiban meghatározó látható és láthatatlan összefüggések, a működést segítő vagy éppen gátló tényezők. Ily módon megelőzhető lenne a válsághelyzet, vagy amikor mégis bekövetkezik, akkor felkészülten nézhetünk szembe vele.
Az egyházam iránti felelősség és a közgazdasági ismereteim arra indítottak, hogy elkezdjek foglalkozni a gyülekezetek működésének elemzésével, a vállalatdiagnosztika bevett módszereit és a meglévő gyakorlatokat alapul véve. Célom, a gyülekezet működésének eredményessége és hatékonysága növelése érdekében, pontos képet kapni a működést segítő vagy gátló tényezőkről, a szervezeti kultúra látható és nem látható összefüggéseiről, valamint az emberi erőforrás jellemzőiről. A kialakult módszertan neve: „Egyházközségi diagnosztika”. A különböző kérdőívekből, felmérésekből, elemzésekből álló módszer nemcsak a válságba jutott egyházközségeknek nyújt segítséget, hanem bármelyik gyülekezet hasznát látja. Alkalmazása hozzásegítheti a lelkipásztorokat, főgondnokokat, presbitereket az elemző és holisztikus látásmódhoz, a pontosabb adminisztrációhoz, a közös gondolkodáshoz. Ugyanakkor a gyülekezeti tagok is hasznát veszik, hiszen segítségével az adatok mögé nézve felismerhetik egyházközségük működésének látható és láthatatlan összefüggéseit, így visszajelzésük és értékelésük hatékony segítséget tud nyújtani a vezetésnek.
A módszertan öt területen végez vizsgálatokat:
- Az általános diagnosztika során a gyülekezet rövid és hosszú távú céljai, szociológiai jellemzői, az egyházközség erősségei, gyengeségei, a lelkipásztor és a presbitérium jellemzői stb. kerülnek vizsgálat alá.
- Az Emberi erőforrás-diagnosztika az egyházközség működése szempontjából jelentős emberi tulajdonságokat vizsgálja. A vizsgálat négy elemből áll: 1. Az emberi erőforrás általános vizsgálata; 2. Feladatmegosztás-diagnosztika; 3. Kapcsolat- és kommunikáció-diagnosztika; 4. Személyiség-diagnosztika. Célja feltárni a szervezeti struktúra és felépítés jellemzőit, a munkamegosztás arányát, a látható és nem látható informális kapcsolatok rendszerét, a kommunikáció minőségét és hatékonyságát, valamint az önismeretben is segít.
- A Pénzügyi elemzés során nemcsak a számokat nézzük, hanem a számok mögött meghúzódó emberi döntéseket, lelkiséget is, amely lényeges információt szolgáltat a gyülekezetről. Például adakozási szokások, missziói kiadások, rászorulók megsegítése.
- Az Életciklus diagnosztika. A gyülekezetek növekedésében és öregedésében – függetlenül a mérettől, az elhelyezkedéstől vagy a személyi jellemzőktől – általánosítható jellemzők ismerhetők fel, amelyek alapján előrelátható és ismétlődő életciklusokat különböztethetünk meg. Ezek nem függenek össze sem a tényleges „biológiai” életkorral, sem a mérettel, sem az egyháztagok számával vagy az anyagi helyzettel. Az életciklusokat a rugalmasság és az irányíthatóság (szervezettség) különbözteti meg. A különböző életciklusokra jellemző általános tulajdonságok többek között abban segítenek, hogy külön tudjuk választani a lényeges problémákat a kevésbé lényegestől, és ezáltal a figyelmet és az energiát a megfelelő irányba összpontosítsuk.
- A betegség diagnosztika a kiértékelt adatok alapján arra a kérdésre keresi a választ, hogy az egyházközség funkcionális vagy rendszerbetegségtől szenved. Azaz a gyülekezet működésének csak egy részét vagy az egész rendszert érinti a válság. Ezt a diagnosztikát a legvégén lehet elvégezni.
Az Egyházközségi diagnosztika gyakorlatba történő átültetése már folyamatban van, az eddigi tapasztalatok biztatóak és pozitívak. Könyv alakban rövidesen elérhető lesz. Az „Egyházközségi Diagnosztika” megrendeléssel kapcsolatban a Magyarországi Református Presbiteri Szövetséghez kell fordulni.
Esztergály Előd Gábor
Kapcsolódó írás: Reformatus.hu oldalról – A krízis az élet jele